Elképzelte, hogyan búcsúzna tőle haldokló kutyája: az eb nevében írt sorokon te is elsírod magad!

6,994 olvasta

Minden kutyatulajdonos tisztában van azzal a ténnyel, hogy a kedvence nem élhet olyan sokáig, mint ő, és eljön az idő, amikor el kell búcsúznia tőle. A búcsúzás azonban mindig nehéz, sőt, szinte kibírhatatlan. A michigani John Pointer is ezt érezte, és úgy gondolta, akkor tud a legjobban megküzdeni a gyásszal, ha papírra veti, hogyan köszönt volna el tőle szeretett kedvence, Benny.

Benny története

John 9 évvel ezelőtt vette magához Benny-t. A kutyust januárban kellett elaltatni, amikor a rákkal való hosszú küzdelem után a veséje felmondta a szolgálatot. Az eb szerveinek állapota folyamatosan romlott: szép lassan elvesztette a kontrollt a belei felett, és már egy normális séta is annyira kimerítette, hogy zihált és verejtékezett. A gazdi mindent megtett, hogy kényelmesebbé tegye az utolsó napjait, ám amikor Benny már nagyon rosszul volt, John és egy állatorvos barátja elhatározták: elaltatják, mert nem akarták, hogy még sokáig szenvedjen.

Elképzelte, hogyan búcsúzna tőle haldokló kutyája: az eb nevében írt sorokon te is elsírod magad!

Az eb és gazdája remek csapatot alkottak, nem csoda, hogy John olyan megható búcsúlevelet írt Benny nevében, hogy még most is potyognak a könnyeink. A sorokat, amiket Facebookon tett közzé, és amiknek segítségével megpróbálta elképzelni, mi járhatott haldokló kutyája fejében az elaltatásának napján, már több mint 20 millióan osztották meg.

John a levél előszavaként ezt írta: „Amikor el kellett altatni Benny-t, összetörtem. Miközben gyászoltam, megírtam a nevében a levelet, és nagyon örülök, hogy ennyien elolvasták, és megkönnyezték. Amíg a története összekapcsolja az embereket, soha nem hal meg igazán. Hálás vagyok azért az időért, amit együtt töltöttünk. Szeretlek, Benny, ugyanúgy hiányzol.”

Búcsú

„A tegnapi nap nagyon furcsa volt. Nem tudtam kikelni az ágyból. A srác, akivel élek, kiemelt, majd lerakott a földre; én próbáltam a lábaimat egymás után tenni, de nem engedelmeskedtek. Ő azt mondta: „Ne aggódj, haver, tartalak!” Levitt a földszintre, aztán pedig ki az udvarra. Ez nagyon kedves volt tőle, hiszen annyira kellett pisilnem, hogy azonnal elengedtem magam, ahogy kiértünk. Normális esetben ez nem történne meg, de mindketten egyetértettünk abban, hogy a kivétel erősíti a szabályt.

Elképzelte, hogyan búcsúzna tőle haldokló kutyája: az eb nevében írt sorokon te is elsírod magad!

Néhány perc múlva valaki jött hozzánk. Ő az egyik kedvencem, a neve Jay. Megnyugodtam, hiszen mindketten elkezdtek simogatni, babusgatni, ugyanakkor láttam, hogy próbálják elfojtani a könnyeiket. Soha nem akartam, hogy sírjanak, mert az összetöri a szívemet. Az én feladatom az, hogy jobb kedvre derítsem őket.

A Jay megjelenése előtti estén a gazdám megengedte, hogy az ágyában aludjak. Normális esetben mindenkinek volt saját ágya, de ez az este más volt: nagyon jólesett közel lenni hozzá. Azt gondoltam, ez az a hely, ahová valóban tartozom. Soha nem fogom elhagyni.

Elképzelte, hogyan búcsúzna tőle haldokló kutyája: az eb nevében írt sorokon te is elsírod magad!

Jay és ő tehát nagyon kedvesek voltak. Amikor közel jöttek hozzám, lenyaltam az arcukról a könnyeiket, ők pedig aranyos dolgokat suttogtak a fülembe, és azt mondták, jó fiú voltam. Láttam a gazdámat, Jay-t, és azt a lányt, aki a szomszédunkban élt: Shelly-t. Ő is átjött. Eltelt egy kis idő, majd egyre furcsábban, egyre könnyebben éreztem magam. Hirtelen megláttam, hogy valami felett összeborultak. Odamentem, hogy megnézzem, mi az. Úgy tűnt, mintha én lennék, de úgy látszott, nagyon beteg vagyok, nagyon szenvedek. A gazdám egyszerre volt gyenge és szomorú. Nagyon szeretem őt. Ránéztem magamra, amint a földön fekszem, és ránéztem a gazdámra: azt hiszem, miattam volt szomorú.

Elképzelte, hogyan búcsúzna tőle haldokló kutyája: az eb nevében írt sorokon te is elsírod magad!

Körbeugráltam a szobában, mint egy bohóc, ők azonban továbbra is elhagyatottan nézték a földön fekvő alakot, becézgették, puszilgatták. Odafeküdtem a gazdámhoz, mint ahogy már milliószor megtettem, de ez valahogy más volt. Úgy éreztem, a teste olyan, mint egy felhő, át tudok rajta nyúlni. Így melléültem, és azt mondtam neki: „Minden rendben lesz, haver. Soha nem foglak elhagyni.” Ő pedig tudta ezt.

forrás: femcafe

Ezeket se hagyd ki...